Anyám azt mondja, hogy fogyjak

Létrehozva: Nem készülök kiugrani az ablakon, és egészséges önkritikám is van, de azért, hm Három évvel ezelőtt centi vagyok 65 kiló voltam. Az volt az a pont, amikor fogyókúrába kezdtem, és két hónap múlva már boldogan nézegettem amgam a tükörben na jó, ez túlzás : 53 kiló lettem.

Ekkor ismerkedtem meg csomó emberrel, közülük azzal is, aki tegnap ledagadtozott Sajnos három év alatt lassan de biztosan visszahíztam, 63 kiló vagyok, úgyhogy most újra odafigyelek a kajálásra Hogy fogyjak az ütött szíven, hogy a régi ismerős megjegyzi, hogy hú, felszedtél néhány kilót, mert igaz, meg izé Ráadásul a pasi - szintén három év alatt -  kb. Felmerül a kérdés: valóban ilyeneket kell hallgatnia egy nőnek, ha éppen nincs topformában?

Valóban a as már egy elefántméret Ráadásul ezek a kritikák soha nem az igazán elhízott nőket találják meg a húgomnak senki nem szól be, pedig sajnos kiló körül van, és egy ismerősömnek, aki stabil 90 sem ugatnak be Ettől függetlenül, persze, hogy fogyni akarok A haver, ezt nem értett, ő végig azt magyarázta, hogy akkor fogyjak, ha a pasimnak ez tetszene inkább Nem vagyok egy férfigyűlölő, sőt, de felháborít, hogy a hogy fogyjak el sem tudják képzelni, hogy nem ők a világunk közepe