Vajda János: Boroszlói tábor

Fogy a seregben, Lásd, a királyi sereg

Tartalom

    A te csillagszemed ki ne sírjad értem! Jövök már, jövök már prédanyereséggel, Vitéz úrfiakkal, győztes hadi néppel.

    fogy a seregben

    Faltörő pattantyúk, nagyszakállas álgyuk, Kárvallott seregnek az lett nyavalyájuk. Kemény próbatétem, virtus-ékességem Érted volt, neked lett, kincsem, feleségem. Záporeső esik zavaros a Hernád, Harmadnapra úgyis odajutok hozzád.

    fogy a seregben

    Táboroz a sereg, nem fogy ki a torbul. Soknak ijafija eljött elejébe, Rossz híredet költi. Igazat beszél-e?

    fogy a seregben

    Leesett a patkó pej lovam lábárul, Az én árva szívem fél az árulástul. Kár volt futószélnek nyomába eredni, Csácsogó banyákkal szóba ereszkedni. Nem hiszem, nem hiszem!

    fogy a seregben

    Két nap a váltsága Kedves galambomnak vélem mulatása. Fekete városba' fehér torony látszik, Hímes álomlátás a szívemmel játszik.

    Ellenséges sereg tartja elfoglalva a várost.

    Szép, deli rózsafám, kinyílott virágom, Nincs nálad gyönyörűbb az egész világon. Az égi madarak csak neked szolgálnak, Zengő méh-bogarak teutánad szállnak, Rózsafa levele, szakadj rám, boríts el, Csak, édes galambom, te ne szomoríts el.

    fogy a seregben

    Ládd, rokolyát hoztam, skófiummal ékest, Gyenge zsírégetés t3 táncos cipellőket, Török asszony fátylát, habosat, fehéret, Hajnalszínű kendőt, gyöngyöt, fogy a seregben éket. Csak te szeress engem, csak te mosolyogj rám, Senki le ne törjön, harmatos violám.

    fogy a seregben

    Porzik az út, - száraz - nincs az égen felleg, Pedzi már az utat a ló, - még ma megölellek.